Az alábbiakban Nagy László szakmai igazgatóval készült interjút olvashatják a szurkolók. A szakember már az elején biztosított róla, hogy szeretne megfelelő válaszokat adni, mert soha nem kerüli meg a problémákat és nem szeret mellébeszélni sem. Ezt értékelem, bár az interjú elején közöltem vele, hogy ha valamelyik kérdésre nem szeretne válaszolni, vagy zavaró, sértő, kellemetlen a kérdés, akkor kihagyjuk. Ehhez képest mindegyik kérdésre korrekten válaszolt nem mellőzve a kritikus megjegyzéseket sem.

Szerkesztő: - Hogyan keresték meg és milyen indíttatásból vállalta el az SBTC szakmai munkájának irányítását?

Nagy László: - A csapat élére új tulajdonos került Sólyom Sándor személyében. Ő Kovács Zoltánt (volt újpesti labdarúgó – a szerk.) kérte fel edző keresésére. A választás rám esett. Két oka is volt annak, hogy elvállaltam a munkát. Az egyik Sólyom Sándor úr személye, tudtam, ahol ő belép a sportba, ott biztos háttér lesz és komoly célok! Óriási kihívás lesz ez, mind a csapat, mind számomra! A másik: az Ózd elleni mérkőzésen láttam a csapatot. Ezen a mérkőzésen a győzelem ellenére is látszott, hogy a csapat erősítésre szorul, és nem egy-két poszton! A véleményem nem változott az őszi szezon befejezésével sem, sőt inkább megerősített ebben. Ennek ellenére elvállaltam a csapat irányítását, bízva a játékosokban. A megváltozott helyzetet (biztos háttér) értékelik a labdarúgók, elgondolkodnak ezen és mindent megtesznek a célok eléréséért. Sajnos hamar rá kellett jönni, hogy nem mindenkinek ez a legfőbb vágya. Tapasztalható volt, hogy kevés a felelősségérzés az eredmények elérése iránt. Sokan úgy érezték, hogy nem kell ide NB-II. Ennek ellenére azt kell, hogy mondjam: az első két mérkőzésem után a csapat elkezdett játszani, helyzeteket teremtettek, amelyek sajnos kimaradtak. Az ellenfél a védekezési hibáinkat azonnal kihasználta.

Szerkesztő: - Érkezésekor mit tapasztalt a csapattal kapcsolatban?

Nagy László: - A csapatban sok fiatal játszik, akik még nem rendelkeznek megfelelő tudással és rutinnal. Szükségünk lesz minden csapatrészben rutinos játékosokra. A védelem közepe bizonytalan, ezt láthattuk. Középpályára védekező játékost előre pedig befejező csatárt kell találni.

Szerkesztő: - Milyen nehézségek adódtak a munkája során, miért nem tudott a csapat egész ősszel átlépni a saját árnyékán?

Nagy László: - A csapat nem elég harcos felfogásban játszik, a védekezés gyenge, párharcokat elkerüljük, elveszítjük, sok az egyéni hiba, eladott labdák. A helyzetkihasználás pocsék volt például a Maglód és a Tura ellen. Az utolsó öt fordulóban több helyzetet dolgoztunk ki, mint az ellenfél, mégis vereség lett belőle. Az ellenfeleink a kevés helyzetüket jobb százalékban használják ki.

Szerkesztő: - Már tavaly is, azelőtt is és most is tapasztalható, hogy fegyelmezetlen a csapat, csak az ősszel több, mint 40 lapot osztottak ki a játékvezetők, én csak a mostani időszakról kérdezném, hogy Ön szerint mi az oka ennek?

Nagy László: - Fegyelmezetlenség oka elsősorban a sikertelenségben keresendő. Természetesen vannak, akik vérmérsékletük és butaságuk miatt szedik össze a lapokat. Ezen valóban gyorsan változtatni kell. Sikeresebb tavasz valamint a fegyelmezés szerintem megoldja ezt a problémát.

Szerkesztő: - Az SBTC gerincét viszonylag fiatal játékosállomány adja, mi a különbség köztük és az Ön játékos korában készülő ifjabb játékostársai között?

Nagy László: - A fiatal játékosok sajnos nem elkötelezettjei a labdarúgásnak, kevés kivétellel… Szeretik a játékot, de nem elég szenvedélyesen és kevés alázattal viseltetnek iránta. Kevés a tanulási vágy bennük. Ehhez sajnos hozzátartoznak a nem megfelelő körülmények, bár ez egyre inkább javulni látszik (lásd: Salgótarjánban is hamarosan átadásra kerülő műfüves pálya). Problémát látok még a gyerekek nevelésében, felkészítésében. Amíg külföldön a tehetségekből labdarúgót nevelnek, addig nálunk örök tehetségek maradnak. Sokszor gondot okoz a szülők viselkedése is.

Szerkesztő: - Egy ilyen szereplés után nehéz, de mégis: mely játékos(okk)al volt elégedett az ősz folyamán?

Nagy László: - Természetesen voltak jó és örömteli események is, például Puporka Dani teljesítménye. Sajnos az eredmények tükrében ez elhomályosodik. Az eredmények ismeretében nem igazán lehet dicsérő jelzőket, szavakat használni a játékosoknál.

Szerkesztő: - Lát-e reális esélyt tavasszal a bent maradásra, milyen eredménnyel lenne elégedett? Mi kell ahhoz, hogy jó csapatunk legyen, miben bízhatnak a szurkolóink tavasszal?

Nagy László: - Amennyiben sikerül a csapatot megerősíteni (legalább hat játékossal) akkor a bent maradás az NB-III-ban lehetséges. Természetesen megfelelő felkészítésre, sok előkészületi mérkőzésre lesz szükség. Jelentősen segíthet ebben a most elkészült műfüves pálya.

Szerkesztő: - Megfordult-e ötlet szintjén, hogy ne a Tóstrandon, hanem a Szojka Ferenc stadionban (ahol az edzések zajlanak - a szerk.) rendezzük a meccseket?

Nagy László: - A Tóstrandon levő pálya minden igényt kielégít. Kifogástalan a gyepszőnyeg, élvezet rajta játszani. A Szojka Ferenc stadion jelenleg a pálya állapota miatt nem veheti fel a versenyt a Tóstrandi pályával. Felújítással, a világítás megépítésével ismét otthont adhatna a bajnoki mérkőzések megrendezésére a szurkolók örömére. Hiszen Szojka Ferenc mellett itt játszott Répás Béla, Szalay Miklós és Básti István két olimpiai bajnok társam (1968., Mexikó) csak hogy pár remek volt labdarúgót említsek a régi tarjáni játékosokból. Óriási csaták folytak ezen a pályán az első osztályban! Természetesen erről akkor kellene beszélni, amikor a csapat az NB-I felé tart és kicsi lenne a Tóstrandi pálya.

Szerkesztő: - Évek óta tartó trend, hogy az SBTC már a megyei selejtezőben elvérzik a Magyar Kupában, tavasszal milyen célok lesznek ebben a sorozatban?

Nagy László: - A Magyar Kupában a célkitűzés természetesen minél tovább eljutni!

Köszönjük az interjút!